Nem a legvidámabb napom egyike volt a mai nap...máris tagadással kezdem, ez utalhat a lelki és testi egyensúlyom vészes kilengésére.
Öt napja szenvedek a náthától. Első nekifutásra, egyből levett a lábamról és ezt szó szerint értem, két teljes napot feküdtem a saját verejtékemben ázva, bedugult orral, fájó füllel, és rekedt, hangtalan állapotban. Az éjszakám még rémesebb volt, arra ébredtem, hogy remegek. Ez a remegés nem egy kéjes és könnyű nyári szellő okozta libabőrözés volt, hanem a csontjaimból kiinduló fagy halál közeli állapothoz hasonlított. A fogaim úgy koccantak össze, mint az ütvefúró és olyan gyorsan, mint a szívem éppen egy sprint után.
Sírtam...egyedül voltam, a férjem dolgozott, a kislányom mélyen és békésen aludt. Összeszedtem minden megmaradt erőm és csendesen, nehogy felébredjen a kis drágám, kimentem a fürdőszobába. Az a pár méter életem leghosszabb útja volt. Testem derékban meghajlott, remegett, fogaim önálló táncot jártak, a fájdalom olyan elviselhetetlen volt számomra, hogy csak arra tudtam gondolni, cselekednem kell valamit különben nem bírom ki reggelig. Karjaim a mellkasomon összefonva, lábaimat vonszolva végre kiértem a fürdőszobába, remegve levetettem a ruháim és a zuhany alá álltam.....a forró víz megmentette az életem.
Éreztem ahogy kihűlt végtagjaim újra életre kelnek, hátam kiegyenesedett és a mámorító melegség végigáramlik a testem minden egyes sejtjében. Boldog voltam abban a pillanatban.
Később jutott eszembe, hogy csak a meleg víz csapját nyitottam meg, az 52 fokos víz mégsem okozott sérülést a bőrömön.
Talán 10 percet lehettem a zuhanyban, amikor úgy éreztem kellően átmelegedtem. Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és visszabújtam az ágyikóba.
Mondanom sem kell nem tartott sokáig a boldogságom, mert újra kezdődött az egész. Ekkor úgy döntöttem, mivel kíváncsi természet vagyok, hogy megmértem a lázam. Arra gondoltam talál láz görcsöm van, arra viszont nem igazán jó, ha túlfűtöm magam. Alig hittem a szememnek, 34.6 volt a test hőm. Többször is megmértem, így a tévedés lehetőségét kizárhatom.
Hipotermia a neve ennek a jelenségnek. Tehát minden kezdődött elölről....miért nem hívtam orvost? Nem tudok rá magyarázatot adni, talán csak annyit, hogy túl akartam élni azt az éjszakát és ösztönösen az ön gyógyítást választottam.
Reggel mikor felébredtem, mintha új testet kaptam volna. Gyógyultnak éreztem magam, pedig hangom még ekkor sem volt.
Szedegetem a torokfertőtlenítőt, fújom az orrom, minden happy. Én a hős, gondoltam felveszem a munka fonalát. Első nap a kollégák viccelődésétől eltekintve, mivel beszélni, mint dart védör tudtam, nem igazán jelentett problémát. Na de második nap, ami az írásom ihletét adta, nem volt leány álom.
A menő manó viselkedésemmel annyit értem el, hogy arc üreg gyulladásom lett. A jobb fele az arcomnak éget, a fájdalomtól. Fújtam én a Bio paroxot orrba, szájba, már késő volt.
Most ezt a hétvégét is ágyban fogom tölteni.
Tanulság: Menj orvoshoz, lehetőleg időben! :-)
