Magamról

Saját fotó
Szeretek és vannak akik engem szeretnek.:D

2011. november 13., vasárnap

FÉNY

Katalin Dusnoki, 2011. augusztus 8., 16:29
 
Olyan közel vagy hozzám,olyan kézzelfogható...s én mégis vágyakozom utánad, elérhetetlennek tartalak.

Miért nem láttam eddig, hogy a szerelem itt maradt velünk,
miért nem volt elég amit adtál nekem?
Mindig arra vágytam ami már rég az enyém!
Szeretlek, mert veled vagyok önmagam,
tisztellek, mert akkor is mellettem maradtál amikor nem találtalak!

Vakok vagyunk mindannyian,vaknak születtünk...
az érzéseket szemünkkel keressük...
pedig csak szívünkre hallgatva lelhetjük meg a magunk boldogságát!

Bocsáss meg amiért nem hittem benned!

Szeretlek és tudom, Te vagy a jelenem, a múltam s a jövôm!

SZÍVDOBBANÁS

By Katalin Dusnoki · 2011. július 16.
düdübb...düdübb dobban a szívünk,
düdübb...düdübb ez jelzi hogy élünk.

Élünk, mert megszülettünk,
megszülettünk mert élni akartunk.

Értetek akartam élni, vágytam rátok oly erôsen hogy közben elfelejtettem félni ...
félni attól, ami oly megszokottá teszi a létünk,

...kényelmesen hátradôlve merengeni egymás hibáin,
mikor és mit és ki rontotta el...

Ez nem élet, csak rutin mit megteszel, mert megtanultad
...gépek lettünk, szívtelen üres érzelmekkel...
düdübb...düdübb újra dobban a szívünk
düdübb...düdübb eszünkbe jutott miért is élünk...
düdübb...düdübb,mint egy halk zene
düdübb...düdübb szól a szívünk éneke.:D

NAPFÉNY

By Katalin Dusnoki · 2011. április 16.

Végre újra napfényben járok...magammögött hagytam az árnyékom egy részét.
Megtanultam ezt a leckét is,
most zsákomba rakom...de ezt a zsákot magam mellé teszem...többet nem cipelem.
Olyan meleg ez az érzés, élettel teli...
köszönöm jó barátok, hogy nem hagytatok a sötétben sokáig bolyongani!

LÉLEKJÁTÉK

By Katalin Dusnoki · 2011. április 4.
Amikor azt teszem amit elvársz tôlem...kedvelsz,
amikor önmagam akarok lenni...meggyülölsz.

Amikor mások bántanak mert ônmagukat adják...gyũlölöd ôket,
ha megjátszva magukat kicsit kedvesek hozzád...Te mindent megbocsátasz.
Mond meg nekem ezekután hogy legyek önmagam?

Rákényszerítesz hogy játszam, mert fontos vagy nekem
és éppen így gyűlölsz meg engem, mert azt teszem amit elvársz tôlem.

Ezért nem tudok a barátod lenni hiába is szeretném,
mert tudattalanul is mielôtt még elkezdôdhetne...már vége is van.
...és a barátságod amire annyira vágytam, az ellenségemmé formált.