Fény
Katalin Dusnoki, 2011. augusztus 8., 16:29
Olyan közel vagy hozzám,olyan kézzelfogható...s én mégis vágyakozom utánad, elérhetetlennek tartalak.
Miért nem láttam eddig, hogy a szerelem itt maradt velünk,
miért nem volt elég amit adtál nekem?
Mindig arra vágytam ami már rég az enyém!
Szeretlek, mert veled vagyok önmagam,
tisztellek, mert akkor is mellettem maradtál amikor nem találtalak!
Vakok vagyunk mindannyian,vaknak születtünk...
az érzéseket szemünkkel keressük...
pedig csak szívünkre hallgatva lelhetjük meg a magunk boldogságát!
Bocsáss meg amiért nem hittem benned!
Szeretlek és tudom, Te vagy a jelenem, a múltam s a jövôm!
Miért nem láttam eddig, hogy a szerelem itt maradt velünk,
miért nem volt elég amit adtál nekem?
Mindig arra vágytam ami már rég az enyém!
Szeretlek, mert veled vagyok önmagam,
tisztellek, mert akkor is mellettem maradtál amikor nem találtalak!
Vakok vagyunk mindannyian,vaknak születtünk...
az érzéseket szemünkkel keressük...
pedig csak szívünkre hallgatva lelhetjük meg a magunk boldogságát!
Bocsáss meg amiért nem hittem benned!
Szeretlek és tudom, Te vagy a jelenem, a múltam s a jövôm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése