By Katalin Dusnoki · 2011. április 16.
Végre újra napfényben járok...magammögött hagytam az árnyékom egy részét.
Megtanultam ezt a leckét is,
most zsákomba rakom...de ezt a zsákot magam mellé teszem...többet nem cipelem.
Olyan meleg ez az érzés, élettel teli...
köszönöm jó barátok, hogy nem hagytatok a sötétben sokáig bolyongani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése